Őfelsége, az egyszerű ételek kedvelője
Mint említettük múltkori cikkünkben, Sissi és az ételek közti viszony kifejezetten egészségtelen volt, hisz a királyné gyakorlatilag végigkoplalta az egész életét, viszont az édességeknek nem tudott ellenállni.
Férje, I. Ferenc József szerette az egyszerű leveseket, kifejezetten a húsgombóc és a burgonyalevest. Italban inkább a jó bécsi sört preferálta, a drágább borokkal szemben.
Az édességeket sem vettette meg, egyik kedvenc volt a Kaiserschmarrn, az az a császármorzsa.
A császármorzsa három legendája
Három legenda él a köztudatban a császármorzsával és I.Ferenc Józseffel kapcsolatban. Van, amelyik már inkább egy népmesére hajaz, de ki tudja, lehet a legmesebelibb történet az igaz mindezek közül.
Az egyik szerint, a császárt az orvosa diétára fogta, amit napközben hősiesen viselt, de éjszaka nem bírta türtőztetni magát, a konyhába ment, és palacsintát próbált magának készíteni; kevés sikerrel. A tésztát túl vastag lett, szét is szakadt, de mivel annyira éhes volt, így tálalta magának, egy kis porcukorral megszórva, majd rájött, hogy ez valóban finom.
A második elbeszélés szerint, Sissi kérte meg a királyi szakácsot, hogy csináljon valamilyen édességet, ami nem túl megterhelő a gyomrának. A szakács egy morzsás, porcukros süteményt tálalt fel, ami nem nyerte el Erzsébet tetszését, annál inkább a férjéét, akinek kedvence lett.
A harmadik legenda, ami leginkább illik egy népmesébe, így szól. Az uralkodó egy vadászat során betért egy újtába akadt parasztházba, ahol megkérte a háziasszonyt, csináljon neki valami ételt. Az izgatott asszony omlettet szeretett volna csinálni a hirtelen jött felkérésre, azonban elrontotta, darabokra ment szét az étel. Idegességében megpróbált a helyzeten javítani, tovább sütötte, majd porcukorral tálalta, Ferenc József pedig mit sem tudva az előzményekről, jóízűen elfogyasztotta, sőt, kiemelte mennyire finomra sikerült az étel.
A császármorzsa receptje
Bármely legenda is az igaz, nézzük a receptet, ezúttal az Annuskám oldaláról.
HOZZÁVALÓK
• 4 db tojás (L-es)
• 1 csipet só
• 3 dkg cukor
• 12 dkg finomliszt (BL55)
• 2,5 dl tej
• 3 dkg teavaj
• 1 evőkanál porcukor
ELKÉSZÍTÉS
• A tojásokat egyesével felütjük és kettéválasztjuk 1-1 tálba a fehérjét és a sárgáját. A fehérjét megsózzuk és robotgéppel kemény habbá verjük. A sárgákhoz szórunk egy kevés a cukrot, ami lehet vaníliás is. A robotgéppel ezt is addig verjük, amíg a cukor elolvad és habosabb, halványabb lesz a sárgája.
• Jöhet bele a liszt és a tej fele. Kicsit keverjük át, hogy ne csapjon ki a liszt, majd a robotgéppel keverjük simára. Több részletben csorgassuk bele a maradék tejet is. A serpenyőt hevítsük fel, egy kis darab vajjal.
• Közben a fehérjét két részletben, óvatosan forgassuk bele. Ez egy lehetetlenül folyékony tészta, amiben nehezen akar elkeveredni a hab, de kitartás, menni fog neked is. Semmit nem rontottál el. Ilyen szép egynemű és habos lesz neked is. A serpenyőbe öntjük és közepes lángon lefedve süssük, hogy teteje is megszilárduljon.
• Egy spatulával a szélén körbe simítjuk, majd sütőlapát segítségével, egy határozott mozdulattal átfordítjuk. 2-3 percig az alját is pirítjuk, majd a lapáttal vagdossuk kisebb darabokra. Meghintjük a porcukorral, hogy kivülről rá tudjon karamellizálódni a felületére. Így kívül kicsit ropogós, belül pedig puha lágy lesz minden falat. Tálaljuk porcukorral és lekvárral gazdagon.
