- A gasztronómia iránt mikor és hogyan kezdtél el érdeklődni, mi ösztönzött arra, hogy szakács legyél?
- Szüleim nagyon jól főztek, ami csak követendő példa volt számomra.
Gyerekkorom óta figyeltem édesanyámat, ahogyan süt főz, és én is besegítettem neki. Sütemény sütésnél az én feladatom volt a tojásfehérje felverése, illetve a sárgája kikeverése cukorral. Édesapámnak volt egy profi szakácskönyve, abból készített jobbnál jobb ételeket a családnak.
- Az ikonikus Robinson Étterem szakácsa is voltál sok éven át. Mit köszönhetsz az ott töltött éveknek, miket tapasztaltál?
- A Robinson Étterem számomra fontos állomás szakmailag.
Pár évig a hidegkonyán nevelkedtem; salátákat, desszerteket készítettem, majd sous chef-ként (séfhelyettes, harmadik legfontosabb személy az executive chef és head chef után-a szerk.) dolgoztam.
Az executive chef (konyhafőnök, komoly tapasztalattal – a szerk.) és az étterem tulajdonosa bejárták a világot, így hazaérkezve megváltoztatták az étlapot, a világ minden tájáról származó receptekkel. Ennek köszönhetően rengeteg féle ételt készíthettem el.
Az executive chef váltás után belekóstolhattam a fine dining világába is, majd egy neves olasz hentesnek köszönhetően a marhahúsokkal ismerkedhettem meg alaposabban. Mindenképpen ki kell emelnem főnökeim magas elvárásait velem szemben, ami harcedzetté tett a mindennapos életben is.
- A cukrászat szeretete hogyan jelent meg az életedben?
- A desszertek elkészítését a szakácsok általában kerülik, így – cukrász hiányában – a chefek feladta egy-egy cukrász recept elkészítése; így kerültem én is chefkent, a cukrászat közelébe elsősorban.
- A főzés könnyebb, mint a cukrászat? Vagy nem lehet összehasonlítani őket szerinted?
- Hiába rokon szakma a kettő, teljesen más a munka.
A szakácsok nap mint nap nyomás alatt dolgoznak. A cukrászok pedig, ha jól összehangolják munkájukat jobban elkerülhetik a stresszt. Mindkettő nagyon fárasztó foglalkozás, de a szép termék elfelejteti a vele eltöltött időt.
- Mi a célod a műsorbeli szerepléssel? A győzelemre hajtasz, tapasztalatot szeretnél szerezni vagy az élményért mentél?
- Manapság senki nem szeretne cukrászként vagy szakácsként dolgozni, egyre jobban kimegy a divatból ez a két foglalkozás. Pedig mindkettő szép szakma, amit, ha jól csinálunk, folyamatos visszajelzésekkel, elismerésekkel jár.
Fontos számomra az üzenet átadása, hogy igenis „menő” szakma a cukrászat, szeretném népszerűsíteni ezt.
Illetve, úgy gondolom, ha már van ilyen műsor bebizonyítanám, hogy én is részt tudok venni, oda tudom tenni magam, megmutatom, hogy szebbnél szebb dolgokat tudok készíteni.
Jó érzés olvasnom egykori tanulóim üzeneteit, akik most büszkén nézik, ahogy a képernyőn megmutatom mit is tudok.
Fontos továbbá számomra, hogy bővítsem a tudásomat az új technikák megismerésében, hiszen utoljára 1990-ben tanultam cukrászatot. Igaz, az alapok ugyanazok, de azóta nagyon sok minden változott a cukrászatban, és haladni kell a korral.
- A több, neves étteremben eltöltött évek során, mint szakács, a pörgés, fegyelmezett munkatempó az életed része. Nagyobb előnyben vagy ezáltal a többi versenyzővel szemben szerinted?
- Mindenképpen, hiszen sokkal magasabban van az ingerküszöböm.
- Mik a gyengeségeid, mikre kell tudatosan odafigyelned?
- A gyakorlottság hiánya a cukrászatban mindenképpen hátrányom. Vannak desszertek, amiket csak néha, vagy még sosem készítettem el.
- A műsorban az első megmérettetésen a bögre alakú tortáddal te szerepeltél a legjobban, nagyon összeszedetten dolgoztál. Mik zajlottak benned a torta készítése közben? Miután ilyen magasra tetted a mércét, nagyobb lett feléd ezáltal az elvárás is, ez motivált vagy stresszelt inkább a későbbiekben?
- A bögre elkészítése nagy örömet okozott számomra, hisz gyönyörű lett. Mindent előre megtervezve érkeztem a műsorba. A végén még maradt is időm, így rögtönöztem egy amuse bouche (egy falatnyi étel, sokszor díszként használva – a szerk.) kiskanalat, a torta jellemző összetevőivel. A tortámmal a legmagasabbra tettem a mércém, de nem bánom, hisz a vendégeim is hasonlóképp magas elvárásokat támasztanak velem szemben, és ez már természetes számomra. Az új dolgok mindig is motiváltak.
- Alapvetően többen ismernek téged Gödöllőn, hisz a közkedvelt Pizza Max szakácsa vagy, előtte pedig a Smarni étteremé voltál. A műsor óta többen felismernek, odamennek gratulálni, milyen a fogadtatás? Te mit szólsz az ismertséghez?
- Szerencsémre nem csak szakácsa, hanem egyik tulajdonosa is vagyok az étteremnek, így a vendégeket érkezéskor, illetve távozásakor is üdvözölni szoktam. Mostanában az egyik esti szórakozásuk én vagyok, hiszen engem néznek a TV képernyője előtt.
- Ha megnyered a Mestercukrászt, mi a terved az 5 millió Forintos nyereménnyel?
- Szerintem ezt az összeget egy cukrász vállalkozásra költeném.
- Győzelem ide, vagy oda; ha vége a műsornak, vannak további terveid a cukrászattal?
- Mindenképpen; a torták, esztétikus tányérdesszertek készítése örömet okoz számomra, hobbim minél szebbeket sütni.
Meg szeretném köszönni Gödöllőnek azt a sok bíztatást, amit kapok tőlük és legfőképpen azt, hogy bíznak bennem.
Köszönöm Győző a válaszaid, sok sikert kívánok neked a továbbiakban és ne felejtsd, Gödöllő szurkol neked!
