Egyszer volt egy Muki... vonatjárat Gödöllő-Szada-Veresegyház között
Volt egyszer egy vonat, amely nemcsak síneken zakatolt, hanem a gödöllőiek és környékbeliek életének szerves része volt. A „Muki” – ahogy mindenki nevezte – pontos volt, megbízható és szerethető. Reggeli kávéillat, piacról hazatérő asszonyok, gyerekzsivaj – mind-mind összekapcsolódott a zakatoló mozdony hangjával. Bár a Muki már évtizedek óta nem jár, emléke még mindig él azok szívében, akiknek a mindennapjait meghatározta.
A Gödöllő-Veresegyház vonal története
Az 1900-as évek elején Budapest gyorsan fejlődött, és a környező települések bekapcsolása a főváros vérkeringésébe elkerülhetetlenné vált. Már 1888-tól jártak gőzvontatású HÉV-szerelvények Cinkotáig, majd 1911-re eljutott a vonal egészen Gödöllőig. Ezzel párhuzamosan megindultak a tervek egy új kapcsolat létrehozására, amely Veresegyházat és Szadát kötötte volna össze Gödöllővel. A cél egyszerű volt: gyors, sűrű, elővárosi jellegű közlekedés biztosítása a munkába járók számára.
A vasúti fejlesztések mögött nemcsak gazdasági, hanem társadalmi igény is húzódott. A környék lakói egyre inkább a fővárosban dolgoztak, tanultak, így szükség volt egy megbízható, rendszeres járatra. A Muki ennek a korszaknak lett jelképe.
A vonal kiépítése és különlegességei
Az első tervek már 1907-ben megszülettek, és Veresegyház állomás mellett deltavágányt is építettek, hogy közvetlen összeköttetés legyen Vác és Gödöllő között. A vonalat villamosvontatással képzelték el, ami akkoriban igazi újdonságnak számított. A járműveket részben a prágai Smichow-Ringhoffer gyár, részben a győri vagongyár készítette.
A „veresegyházi villamos” hamar népszerű lett. A forgalom sűrű volt, a szerelvények pedig zsúfolásig teltek a fővárosba igyekvő munkásokkal. Gödöllőn belül több megálló is épült – Besnyői út, Alsóöreghegy, Knézits Kálmán utca és Blaha Lujza fürdő –, így a helyi közlekedést is nagyban segítette.
.jpg "Szada Muki")
Hétköznapok a Mukival
A gödöllőiek közül sokan nosztalgiával emlékeznek a vonatra. „A Mukin utaztam minden nap a Premibe 1947-48-ban” – meséli egy egykori diák. Mások felidézik, hogy Szada végén, a mai tüzép helyén még sokáig látszott a sínpár, sőt a busz is zökkent egyet, amikor áthaladt rajta.
Nem kellett órát nézni, hiszen a Muki pontos volt. Az emberek a járathoz igazították mindennapjaikat: reggelit, ebédet, vacsorát. A nagymamák portája előtt zakatolt el, a gyerekek pedig a mozdonyfüstbe szimatolva lesték a szerelvényeket. A piacról hazatérő asszonyok vidáman beszélgettek, miközben a vonat hazahozta őket. A Muki nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem közösségformáló erő.
Háborús pusztítás és újjáépítés
A második világháború súlyos károkat okozott a vonalban. A német csapatok visszavonulás közben szándékosan tönkretették a pályát, a szovjet hadsereg pedig hadiforgalomra használta. A villamos felsővezetéket kidöntötték, a mozdonyokat hadizsákmányként elhurcolták. Bár a háború után újraindult a forgalom, immár gőzvontatással, a korábbi villamosüzem soha nem tért vissza.
A vonal fenntartása egyre nehezebb lett. A vízutánpótlás problémás volt, a pálya állapota folyamatosan romlott. Mégis, a környékbeliek számára a Muki továbbra is nélkülözhetetlen maradt.
A Muki megszűnés és az emlékek
Az 1968-as közlekedési koncepció a kisebb mellékvonalak megszüntetését írta elő, így a Gödöllő–Veresegyház közötti szakasz is veszélybe került. Hiába készültek tanulmányok a felújításról, a számítások a buszközlekedést hozták ki olcsóbb megoldásnak. 1970. június 30-án a Muki végleg elbúcsúzott.
A sínek lassan eltűntek, de az emlékek megmaradtak. A gödöllőiek és szadaiak ma is mesélik, hogyan zakatolt el a házuk előtt a kisvonat, milyen pontosan járt, és mennyire hozzátartozott a mindennapokhoz. A Muki nem csupán egy vasútvonal volt – életérzés, ritmus, közösség.
Örökség és nosztalgia
Ma már csak a régi helyszínek, néhány épület és a visszaemlékezések idézik fel a Muki világát. A vasútbarátok időről időre bejárják a megszüntetett szakasz nyomvonalát, fényképekkel és történetekkel őrizve meg azt, ami egykor természetes része volt az életnek.
A Muki története emlékeztet arra, hogy a közlekedés nem csupán járművek és pályák kérdése. Ez a kisvonat közösségeket kötött össze, időbeosztást adott a mindennapokhoz, és meghatározta egy egész térség életét. Bár már csak emlék, a gödöllőiek szívében még mindig zakatol.
